A közmeghallgatás polgármesteri vádaskodásáról és a fideszes lakásmutyiról – Molnár György írása

Avagy a  pestisracok.hu közvetve ingatlanmutyinak nevezi több Fideszes önkormányzat gyakorlatát.

A 2016. decemberi józsefvárosi közmeghallgatáson Kocsis Máté azt vetette a szememre, önkormányzati képviselőként nem akadályoztam meg a 2002 és 2006 közötti ciklusban, hogy „pályáztatás nélkül a politikai pártok minden évben 12 lakást oszthattak el maguk között”. Ezt a vádat veszi most át a pestisracok.hu, „természetesen” anélkül, hogy a közmeghallgatáson is elhangzott válaszomat közölné: „a 12, pontosabban 13 lakás ügye: polgármester úr téved, én soha egyetlen alkalommal sem szavaztam meg, ha a régi jegyzőkönyveket megnézi, akkor a tiltakozásom minden alkalommal benne van, hozzáteszem, hogy a 13 lakás ügyében valamennyi frakció, a Fidesz is benne volt”.

*

Röviden összefoglalva a lényeget. Egy összpárti (a Fideszes képviselőket is tartalmazó) alku keretében 2004-ben rést ütöttek a korábban az én irányításommal létrehozott lakáspályázati rendszeren. Lehetővé tették, hogy évi 13 lakást a képviselőtestület közvetlen döntésével adjanak bérbe, amire az előterjesztést a képviselőcsoportok közvetlenül tették: 4 lakásra az MSZP tett javaslatot, 3-ra a Fidesz (a pontosság kedvéért: a FIDESZ-MDF-MKDSZ képviselőcsoport), 3-ra az SZDSZ és további 3-ra Csécsei Béla polgármester.

Ezt a megoldást rajtam kívül mindenki támogatta, többek között a Fidesz akkori képviselői: dr. Dénes Margit, dr. Gotthard Gábor, Kardos-Erdődi Zsolt Ákos, Kertészné Bródy Sarolta, Lőrinczi-Reich József Dávid, Petrák Lajos, Zentai Oszkár. Később szórványosan mások is csatlakoztak a nemmel szavazókhoz.

Különösen érdekes Zentai Oszkár szerepe, aki jelenleg is Kocsis Máté bizalmi embere, az Emberi Erőforrás Bizottság elnöke a kerületi önkormányzatban. Tehát az Kocsis Máté vádja velem szemben, hogy nem sikerült megakadályoznom egy olyan lakásmutyit, aminek minden párt, így a Fidesz (is) része volt, amit az ő jelenlegi bizottsági elnöke támogatott, én viszont nem.

Az akkori (és bármely hasonló mostani) megoldás erkölcsi megítélését nem menti, de olyan gyakorlatot – pályázaton kívüli vagy álpályázatok révén történő lakásbérlet-osztogatás – nevez ingatlanmutyinak a pestisracok.hu, ami mind a mai napig bevett számos Fideszes vezetésű településen. Sőt, 2006 után, a már Fidesz-KDNP többségű önkormányzat is alkalmazta a pályázaton kívüli bérbeadás eszközét. Egyhangú szavazással fogadta el ezeket a döntéseket az a képviselő-testület, ahol Kocsis Máté volt az egyik alpolgármester.

A közmeghallgatás óta kikértem a Józsefvárosi Önkormányzattól az elérhető iratokat – sajnos ezek a régi anyagok elektronikusan nem elérhetőek – így most már dokumentálni is tudom a tényeket. (Az iratok kikérése több körben zajlott, elsőre nem sikerült mindent összegyűjteni. Ezúton is köszönöm az önkormányzat jegyzőjének és munkatársainak adatkéréseim gondos teljesítését.)

*

A történet a következő: 2003 folyamán én dolgoztam ki a lakások bérbeadásáról és a lakbérekről szóló helyi rendelet megváltoztatásának alapelveit és készítettem elő az új rendelet elfogadását (lásd a csatolt előterjesztés fejléce), amire 2003 júliusában került sor. Az új rendelet gyökeresen megváltoztatatta a korábbi gyakorlatot: többek között megszűnt a bizottsági lakásosztogatás és az abszurd sorsolásos lakáspályázat. A törvényben előírt kötelezettségeken, bontás miatti lakókihelyezéseken és azonnali döntést igénylő rendkívüli helyzeteken kívül az önkormányzat kizárólag nyilvános pályázaton adhatott bérbe lakásokat. A pályázatok elbírálása az előre meghirdetett pontrendszer alapján történt. A későbbiekben tucatnyi pályázat lett kiírva, több száz lakás bérleti joga talált így gazdára.

A képviselők egy részét zavarta, hogy megszűnt a lakásbérletek osztogatásának a lehetősége, ezért néhányan – más kerületek mintájára hivatkozva – kezdeményezték a rendelet módosítását, amit én mindvégig elleneztem.  2004. május 6-án, egy több rendeletet is érintő módosító csomag keretében kiskaput nyitottak a pályázati rendszeren. Ennek során került be a rendeletbe a következő passzus: „A Képviselő-testület minősített többséggel hozott döntésével, a kérelmező családi, szociális és egészségügyi körülményeire, valamint az önkormányzat vagyonrendelete által tételesen meghatározott önkormányzati érdekre tekintettel e rendelet szabályaitól – a Tulajdonosi Bizottság által meghatározott lakásszám mértékéig – eltérhet.” (A 41/2003. sz. rendelet 2.§. (8) bekezdése.)

Ez a passzus önmagában akár még rendben lévőnek is tekinthető, de ennek alapján határozta meg a Tulajdonosi Bizottság azt a 13 lakásos keretet, amiről korábban szó volt. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a korábban említett bontásban az egyes képviselőcsoportok megadták a listájukat, Csécsei Béla polgármester azt terjesztette elő és a jelenlévők döntő többsége megszavazta. Nem az eljárás mentegetését szolgálja, de megjegyzem, nem a politikusok osztogatták egymás között a lakásokat. Sok olyan ember is kapott lakást, aki az egyes fogadóórákon jelent meg és a család valóban nagyon nehéz lakáshelyzetben volt.

Sajnos a testületi ülések szavazásaiból csak az igen-nem-tartózkodások száma van meg, a konkrét szavazások nem. Erről adatkérésemre válaszul ezt írta jegyző: „Egyebekben tájékoztatom arról, hogy az Önkormányzat képviselő-testületi ülésein 2012-től a szavazás a Mikrovoks szavazó berendezés igénybevételével történik, és az ezt megelőzően használt informatikai rendszer különbözőségei miatt a 2012-es év előtt készült hangfelvételek, illetve a napirendi pontokról történő szavazások név szerinti bontásban technikai okok miatt nem állnak rendelkezésre.”

Szerencsére van olyan írott jegyzőkönyv, amelyik tartalmazza a tiltakozásomat. Ebből idézem a saját hozzászólásomat: „Tisztelt Képviselő-testület! Mint sokan tudjátok, ezt a típusú előterjesztést még soha nem szavaztam meg, mert alapvetően nem értek egyet azzal, hogy ilyen módon, úri kegyként osztogassunk lakásokat a pályázati rendszeren kívül. Most azonban azt gondolom, hogy túllépni készül a képviselő-testület egy határt. Tehát azt, hogy ilyen módon 100-120 négyzetméteres, nagyméretű lakásokat adunk oda teljesen tisztázatlan indokok alapján, ráadásul megvehető lakásokat, amelyeket azonnal, miután az illető megkapta, azonnal a forgalmi érték 45 százalékáért megveheti. Azt gondolom, itt a képviselő-testület egy olyan határt készül túllépni, amit teljesen elfogadhatatlannak tartok.

Ezen az ülésen sikerült még néhány embert magam mellé állítani, de nagy többséggel leszavaztak.  Nem tudtam megakadályozni azt, amit többek között Kocsis jelenlegi bizottsági elnöke is támogatott.

A történetről és arról, hogyan alakította át a lakáspályázati rendszert a Fidesz, részletesen beszámolt még 2014-ben Szili Balázs, itt elolvasható.

*

Kocsis Máté vádjának még egy sajátos bája van. A képviselőtestület 2006 után is, amikor még Csécsei Béla volt ugyan a polgármester, de a képviselő-testületben Fidesz-KDNP többség volt már és Kocsis Máté volt az egyik alpolgármester hozott ilyen, a szóban forgó rendeleti bekezdésen alapuló döntéseket. (Én akkor már nem voltam képviselő.) 2007. november 7-én 10 lakás ügyében született egyhangú döntés a pályázaton kívüli bérbeadásról, december 5-én további 3-ról. 2008. november 5-én 14 lakás, december 11-én újabb 6 lakás lett pályázaton kívül bérbe adva. A pestisracok.hu tehát egy olyan gyakorlatot minősít ingatlanmutyinak, amit a Fidesz-KDNP többségű józsefvárosi önkormányzat is folytatott. Minden rosszban van valami jó, ha nincs ez az adatkérés, akkor sose tudtam volna meg.

A másik történetet a pestisracok.hu szerint így adta elő Kocsis Máté a közmeghallgatáson: „Van itt egy régi közismert ügy, ami azon a bizottságon ment át, aminek egyébként Molnár úr is meghatározó tagja volt, ez 2004-es ügy. Ez az ügy egy állatorvosi ló. Egy ismert ember 1.950.000 forintért július 13-án kibérelt egy lakást a Teleki téren, július 19-én 1.920.000 forintért megvette, és július 21-én, kettő nap múlva, az Önkormányzat 16,5 millióért visszavásárolta tőle.” Később kérdésemre elmondta az ülésen, hogy Horváth Aladár ügyéről van szó. (Megjegyzem, hogy Kocsis Máté ténylegesen elmondott szövegében nem szerepelt a kibérléshez kapcsolódó összeg.)

Mivel – mint látni fogjuk nem véletlenül – nem emlékeztem arra, hogy ilyen döntésekben részt vettem volna, ezért adatkérésemben azt kértem, hogy bocsássák rendelkezésemre minden olyan önkormányzati döntés jegyzőkönyvét, amely ezzel a lakásüggyel foglalkozik, és amelyben részt vettem. Az első adatkérés alkalmával két anyagot kaptam. Az egyik egy bizottsági ülés jegyzőkönyve, ahol összesen 27 lakás forgalmi értékét hagyta jóvá a bizottság. Rutinszerűen gyakorolt eljárásról volt szó, aminek a megértéséhez néhány előzetes információra van szükség. Azokban az épületekben, amelyeket az önkormányzat a bérlőknek történő eladásra kijelölt (ez a kijelölés akár évekkel korábban is történhetett), a bérlők bármikor jelentkezhettek, hogy a rendeletek által rögzített hatályos feltételek szerint meg akarják venni a lakásukat. Ilyenkor készült egy értékbecslés, amit az illetékes bizottság elé terjesztettek jóváhagyásra. Ha a bizottság jóváhagyta az értékbecslést és azt a bérlő elfogadta, akkor az eladás automatikusan, további külön döntés nélkül megvalósult. Ez az eljárás ma is pontosan ugyanígy zajlik.

Egy ilyen döntéscsomagban volt benne Horváth Aladár lakása is. Mondanom se kell, sose néztük (se én, se bármelyik képviselőtársam), hogy kinek a bérleményéről van szó. A döntés lényege az értékbecslés elfogadása és nem az eladásról szóló döntés volt. Erre a döntésre egyébként 2004. május 26-án került sor. Ezt követően kerülhetett sor a megvételre.  A megvétel pontos dátumát nem ismerem, hiszen ahhoz már nem kellett döntés, lehet, hogy valóban július 19-én történt. Egy dolog azonban biztos, a hivatalos adatközlés szerint nem igaz Kocsis állítása, mely szerint Horváth Aladár július 13-án vette volna bérbe a lakást.

A jegyző válaszlevele szerint ugyanis a „Teleki tér 5. 1. em. 7. szám alatti lakás 2001. április 6. napján került Horváth Aladár részére bérbeadásra, az akkor hatályos 36/1997. (VII.16.) önkormányzati rendelet 10.§ (1)-(3) bekezdéseiben foglaltak alapján.” (A szóban forgó bekezdések a minőségi cserét szabályozzák, amikor önkormányzati lakással rendelkező bérlő a forgalmi érték különbség 50%-ának megfizetése mellett másik lakást kap bérbe.)

A másik anyag, amit kaptam a Rév8 2004. novemberi beszámolója volt a 2004. III. negyedévben a Corvin-Szigony Projekt keretében végzett munkájáról. Ebben a 20 oldalas beszámolóban rengeteg minden mellett az is szerepelt, hogy a Rév8 összesen 33 lakást vásárolt lakókihelyezés céljából. A lista csak utcanevet és házszámot tartalmazott, a kivásárolt bérlő nevét, vagy akár emelet-ajtó információt nem. Ezt a beszámolót minden bizonnyal megszavaztam.

Semmilyen formában nem vettem tehát részt a Horváth Aladár lakásának megvásárlásáról való döntésben, nem is tudtam róla. Nagyon helyesen egyébkén, hiszen az ellentmondott volna az eljárásrendnek. Képviselőként soha, semmilyen formában nem szóltam, nem is szólhattam volna bele, kiknek a lakását vásárolja meg az önkormányzat a lakókihelyezés céljára.

Molnár György